Tehát, a lakás egy háztömbben van, ablakomból egy cuki anglikán templomra látni, incl. temető, az egyik lakója pl. a krími háborúban (Szevasztopol, Szevasztopol) hunyt vala el, hát az se most volt. A házunk a paplakkal szomszédos, a pap kéménye csálé, láccik a konyhaablakból. A pap különben egy irtó kövér öregasszony.

A konyha pazar, tiszta és remekül felszerelt, a sütőm bonyolultsága egy űrhajóé.

Szerencsém volt, a beköltözésem napján az Ikea leszállította az akkor még épp nem háborús övezet Croydonból a cuccomat, így este már ágyban aludhattam.

És akkor Károly, az én hősöm, aki annyit tett értem, mint eddig senki, a családomon kívül.

Már a beköltözés napján eljött, munka után és ő rakta össze az ágyamat, meg az éjjeliszekrényt. Utána megkérdezte, van-e saját nagy párnám, az épp nem volt, szombatra terveztem a beszerzését, erre ő azt mondta, hát azt nem, úgy nem lehet kényelmesen aludni és elvitt a Tuskóba, párnát venni, és azt mondta, rendesen kell enni is, és vettünk kaját is, amit nekem ő fizetett. Tudni kell, hogy néhány csóringer fickó néhány alaptalan megjegyzése miatt nekem gondot okoz elfogadni, ha valaki helyettem fizet az én dolgaimért, de Károly azt mondta, ne vakarózzak már annyit, fogadjam el, és kész.

Szombaton elmentünk venni egy rakás cuccot, pl. mikrót és porszívót meg satöbbiket és ő elkísért, mert megkértem, hogy a szállításhoz hadd vehessem igénybe az autóját (mely a Minchkin nevet viseli és rólam lett elnevezve), meg az ő testi erejét, cipekedéshez. És akkor ő megint vett nekem egy olvasólámpát, paplan- és párnahuzatot valamint függönyt, hogy a templom ne piruljon már, amikor az ágy teherbírását teszteljük, ahem (az ágy bírja a terhelést, jelentem). És aztán összerakta a szekrényemet, az asztalomat, és most hétvégén a fiókos szekrényemet és könyvespolcomat is, ez a drága ember, hát sírnom kell ennyi kedvességtől.

Igazi hipster különben: míg más a fogkeféjét hagyja a nőjénél, ő a csavarhúzóit, hehehe, a fogkefe már túl mainstream.

Amikor mindketten ráérünk, szinte mindig beugrik egy kicsit, és egy záporos napon értem jött munkába, hogy ne ázzak el hazafelé menet.

Tegnap éjjel pedig itt aludt nálam, first time evör és jó volt, rájöttem ám, milyen jó meleget tud ádni egy másik ember az ágyikóban, igazán comfy, dorombolni lenne kedvem.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.