A nagy garral beharangozott új admin felület, kedves blog.hu olyan kritikán alulian szar, hogy úgy döntöttem, máshová teszem át székhelyem...

Mi az, hogy nem lehet word dokumentumból bemásolni erre a szarra?! Anyátok picsája!

Megyek haza, majd az unlimited nettel megcsinálom az átállást, de ennek itt vége!

Idióta hülyék! Mert ez jobb lesz meg korszerűbb. Azt, korszerűbb a tököm!

A Guardian magazin 10 kérdéses tesztjén, hogy a 10 idézetből, mely mind a 10 szexjelenet volt, melyiket írta nő és melyiket férfi, én biztos kézzel értem el a 10 pontot!

Olvasottság és alapos műveltség, nemdebár.

Felmásznak a marhák a hegyre, mert ott van, azt meghalnak... Ugye.

Az szép, ha eltűnsz, mert misztikus köd lengi be majd emléked...

Ha nem...

Akkor útjelző leszel a többieknek, hahahaha, mert ugyan senki nem veszi a fáradtságot párezer méteren, amikor már amúgy a saját bele is lóg, hogy elkaparjon, hehehehehe...

Példabeszéd: F. Arsentiev, amerikai tyúk, oxigén palack nuku, mert úgy heroikusabb, végkimerülés, többiek próbálnak segíteni, de nekik sincs sok, meg ők is fáradtak... Hát ugye marad a meghalás az amúgy frekventált úttól nem messze, holttest jól látható, arra járók aha! na őt is elértük, akkor a csúcs már csak x méterre van! rendszeres felkiáltások. Jó pár évvel később egy faszi megelégeli ezt a méltatlan állapotot és felmászik, de neki is csak arra futja, hogy arrébb tegye, ahol már nincs ennyire szem előtt.

Példabeszéd 2: "Green boot" úr kevésbé szerencsés, ő még most is ott van, ahova utoljára lefeküdt, neon csimma szépen világít a hóban, segíti a többi mászót a tájékozódásban, brávó...

Aki nem hiszi, olvasson utána.

A tizen-huszon éves internetező népek körében igen nagy reneszánszukat élik a zombi/vámpír vírus pusztította világba helyezett mívek. Szép.

A fiatalurak és hölgyek pontosan tudják, milyen fegyvert és/vagy járművet vennének magukhoz ill. milyen taktikát alkalmaznának a hadviselésben. Szép.

Szinte alig várják.

Aztán amikor megjön a hír Ámerikából (honnan máshonnan?), hogy egy embert megtámadott egy másik ember (?), majd miután a földre vitte, beleevett az arcába, a kiérkező rendőrnek pedig 6 lövés kellett a támadó izé leterítéséhez, akkor a fiataluraknak és hölgyeknek ökölbe szorul az arcuk meg a gyomruk, hogy jajj meg fújj...

Gyerekek, egy sima boncolást nem bírnátok végig nézni, de a szátok, mint a bécsi kapu...

Tudjátok hol lesztek ti egy zombiapokalipszis esetén? A fertőzött zombik és/vagy a megevésre kerülők között.

Na pusszantás.

Na, azt még nem meséltem, hogy még régebben voltam Portchester-ben, és ott beugrottam a helyi kópba (ti. itt is van egy co-operative név alatt futó ábécé lánc), ahol is lebzselt egy munkaerő, egy fiatalember, aki olyan buzi volt, hogy kezében megfőtt a tojás, ámbár ez nem lett volna baj, de szemmel láthatóan szenvedélyesen vonzódott a „fake tan” intézményéhez, mert természetellenes narancssárga színt volt öltve az ő bőre; nah én meg a kedvenc, őszi színekben pompázó sálamat viseltem, és akkor ő megdicsérte, hogy milyen szép az én sálam, én meg mondtam, hogy jaj, köszike…

Szóval mégis felkerültem faszbukra, Károly egyik képének sarkában vagyok, bár nem túl felismerhető.

Kicsinek levés, minden nagynak érzékelés. Testvér még nem levés, bébiszitterkedés szocializmusban pfujnak levés, nem is levés, nagyszülők tök messze élés, ezért apa-anya sokszor magával vivés. Anya iskolája irtó nagynak levés, 14 éveseket felnőttnek érzés, tőlük rettegés. Anya órát tartás, engem hátsó padba ültetés, rajzolj szépen mondás. Rajz készlevés, ohne zsanér óra közepén előre menés, anyának rajz büszkén mutatás, nagy gyerekek nevetés, én megszégyenülés, mert érzés, anyát zavarba hozás. Apa Internet nem levés máshogy szórakozás, például sakkozás egy fiatalemberrel, ki járni nem tudás. Kérdés, miért, gyerekbénulás válaszolás. Kisgyerekként védőoltások permanens tüzében élés, hogyan történhetett ez a szörnyűség nem értés, fiatalember nagyon sajnálás. Aztán apa még kártyázás is. Én anyával otthon nem levés, apa kártyaparti szervezés, anya mondás okés, csak szőnyeg ki nem égetés. Persze dohányzás, hamu szőnyegre hullás, műszál elolvadás, mi hazajövés, anya ténybe rezignált beletörődés (ha apát le is baszás, nem előttem tevés, apai tekintély megmaradás). Én később sokszor lukak simizés, „szőnyeg kiégés” halk vallásos ismételgetés.

Bárányhimlő elkapás, hát kurvára viszketés, összes rokont hátvakarásra kérés. Ezt család idő után megtagadás, de viszketés megmaradás, én bútorkárpitokhoz való dörgölődzés feltalálás, család ezt nem szabadás mondás, én haragudás, mert nekik hát nem viszketés. Lábadozás alatt apa sülthúszsíros kenyér feltalálás, emlékek szerint csak azt evés, vajas kenyér embargó alá helyezés.

Rendszeres Boci csoki evés délutáni alvás után, közben biblia olvasás, benne Brachiosaurus képtől elalélás, progresszív bibliarajzoló előtt később kalap megemelés. Vallásosnak sosem levés.

Apa egyszer nekem savanyú tej adás, részemről apa, ez savanyú! mondást ignorálás, anya hazaérés, te savanyú tejet adsz a gyereknek?! kérdezés, én megdicsőülést érzés.

Ún. hideg szobában zene hallgatás. Egyszer születésnapi ajándékok itt kapás, rengeteg ajándéknak levés, magamat gazdagnak és fontosnak, nagyon megbecsültnek érzés. Mindenhol cserépkályha levés, később konvektor beszerelés, közben ott téblábolás, üveggyapot szigetelés tapperolás, üvegszálka tenyérbe menés, apa lám-lám mondás, szálka kiszedés.

Nagyapa jövés, Tiszában horgászás, törpeharcsák fogás, élve hazahozás, lavórba tevés, én és macska harcsák csodálás. Macskát később busz elütés, anya nagyon sírás, én anyát nagyon sajnálás, cicát is, de elmúlást kicsinek levés nem nagyon értés, hamarosan új cica jövés, én mindent rendben levésnek érzés.

Bejárati ajtó dupla levés, két ajtó között min. 40 cm levés, kutya ott aludás szeretés. Kutya tök fekete levés, anya éjjel sötétben kimenés, kutya nem látás, azon átesés, tomporra nagy kékzöldfolt szerzés, ezt később látás, titkon impresszív méret miatt irigykedés.

Apai nagyanyám fehérített haj levés, hogy őszülés eltakarás, ettől a hajszíntől rettegés, ergo nagyszülőtől rettegés, de szülők előtt be nem vallás, nehogy sértődés levés.

Rendetlennek levés, apa kedvenc kék rakott szoknya büntetésből kukába tevés, ezt soha el nem feledés, de esetből mégsem tanulás.

Zöldségek és főzelékek nem szeretés, evésnek kínszenvedésnek levés, szülők pohár kólával zsarolás, kockás abroszon pohár lépegetés, minden plusz kanál főzelék elfogyasztás után egy kockával közelebb jövés, szisztéma kurvára rühellés, főzelékekért mai nap nem rajongás, de azért megevés. Kóláról 12 éve amúgy leszokás, különösebb oka ennek nem levés.

Később folytatás.      

Vajon javítana-e nagyanyám hozzállásán, ha ismertetném vele a tényt, hogy mindenki, aki nem Afrikában született fekete, az 2-4%-ban hordoz magában neadervölgyi DNS-t (2010-es adat) és így pl. én ennyiben ősember vagyok, míg Károly tiszta vérű Homo sapiens sapiens, és hogy tervezett gyerekünkbe is én fogom átadni a H. sapiens neaderthalensis géneket.

Ugye, kedves fajtársak..., hogy mik vannak és hogy hogy kell vigyázni!

Nagyanyám a hírre, hogy Károly még mindig és egyre inkább fontos része az életemnek, mi több, bűnben (értsd: papírok nélkül) még együtt is akarunk élni, kifejtette, hogy ő utálja az afrikaiakat, és mivel én az apám kreatúrája vagyok, ti. nevelésügyileg, így ő meg elismerte maga előtt is, hangosan, tanú előtt, hogy ő meg apám személyében egy lekvárt nevelt fel.

Brávó, nagyi! Csak mint a Titanic, minden eddiginél mélyebbre süllyedünk!

Voltam Portchester-ben, ami római tábor volt, de akkora területet foglal magában, hogy később belefért egy teljes normann vár, plusz temető is és egy csomó hely még maradt is!

Károly nem tudott jönni, sajnos, mert dolgoznia kellett, így kapott hűtőmágnest. Mondta, hogy majd kitesszük az összes mágnest a közös hűtőnkre is, és amikor a gyerekünk megkérdezi, hogy Apa, te a legtöbb helyen voltál is, akkor majd mondhatja, hogy igen, Anyád elcipelt.

Alig várom már, hogy az ingeit vasalhassam. Van benne valami romantikus. És most megadnám a szót Anyának, hogy kifejthesse, 30 év vasalás után valahogy elvész majd a romantika…Hehehehe

Én mentem ám!

Nah, me’ má’ oly rég írtam.

A munka dögletes, ebben nincs semmi új.

Voltunk Károllyal Yorkshire-ben március végén, jól sikerült, elvicinálisoztunk Leeds-ből Scarborough-ba várromot nézni, és mini kalózhajón tenni egy kört a tengeren, mert K szereti a kalózokat. Nem volt szívem nemet mondani neki, ugye. És ettünk olyan isteni kagylót, hogy azóta is utána csorog a nyálam. Ezt egy cuki családi vendéglőben fogyasztottuk el, miközben a parti promenádon kifolyt a nép a fish n chips shopokból, mi egy utcával feljebb tengerre néző kilátás mellett faltuk a kagylót. Tenger mellett akarok élni, by the way.

Második nap York, megmászattam vele a katedrál tornyát, és még a nagy és erős Károly is azt mondta a kétszázsokadik szűk vályatban futó csigalépcső után, hogy elég, így a tetőn nem a kilátással, hanem üvöltve-sípolva való légzéssel voltunk el foglalva. De azért teccet neki.

Harmadik nap aztán a Leeds központi pályaudvarról 7 percre fekvő ciszterci apátság romjai között lazítottunk, nárciszok között, aztán egy pub-ban, ami nem kocsma, legábbis nem magyar fogalmak szerinti kocsma, úgy bezabáltunk, hogy csak alvásra maradt erő. Amikor vége lett az egésznek, megkérdeztem, hogy mi a véleménye az 5 nap egyfolytában együttlétről és azt mondta, ühüm, nem rossz. Argh, mondtam, igazán, mert én ezt ilyen előfutárnak is tekintettem, a majdani összeköltözéshez. Később kifejtette, megnyugtatóan, hogy élvezte, és hogy ő is várja, hogy együtt éljünk.

Kaptam levelet egykori egyetemem ún. alumni izéjétől. Ez a szó amúgy póriasan nem több és nem kevesebb, mint az öregdiák, de a sznob bölcsészeknek nehogy már! Igaz, hogy a latin szakosokon kívül annyit fakítunk hozzá, mint kutya a szivárványhoz. (Merthogy a dög színvak, ugyebár).

Nah, mondom, mi van már, me’ eddig nem nagyon keresgéltek utánam… 

Hah, hah, hát ugye problém támadt… 

“A magyar felsőoktatás mai helyzetében elkerülhetetlen, hogy 377 éve fennálló Karunk köré egy elhivatott alumnuszokból, volt hallgatókból álló védőernyőt vonjunk. Elengedhetetlen, hogy tájékoztassuk őket arról, hogy Karunk 377 éve teljesíti küldetését, a magyar, humán véleményformáló értelmiség színe-javának képzését. Ön is ennek a véleményformáló hagyománynak a része.”

Mindent kontextben kell látni, és akkor rögvest világos… 

Amíg otthon voltam, volt ilyen hírek demonstráló meg előadó foglaló diákokról, úgy tiltakozás képpen, mert a kormány ígymegúgy! 

Igen.

Reflexióim:

Bogaraim, amikor arról olvastam, hogy az elfoglalt előadóban mindenféléről vitáztatok, szavaztatok, munkacsoportot alakítottatok, felnyerítettem, mint egy ló… Babák, egykori történészként mondom, nevetségesek vagytok, ti új Rudi Dutschkék… Ez nem 1968, Párizs, Sorbonne… nem. És ti sem vagytok Rudi Dutschke, sem Sartre.

Senkik vagytok… Ahogy én is, egy semmire se jó diplomával, egy másik szakmában, külföldön. Természetesen nem bántam meg, hogy annó azt tanultam, ahol és amit, mert ennek köszönhetően tudtam már jó előre, kis hülyéim, amikor ti még a középiskolában vakartátok a seggetek, és hagytátok mosni a kis kurta agyatok, hogy kurva nagy baj lesz az országban, ha bizonyos reinkarnációi az összes valaha volt diktátornak majd elkerülhetetlenül hatalomra jutnak… Ezért jöttem el.

És még valami, amikor ez a hatalomba jutás megtörtént, jó részetek, kedves Rudik, már szavazó képes korban volt, ahogy a drága felmenőitek is, és látva a választási eredményeket, elmondható, ti hoztátok magatokra a bajt. Úgyhogy most bekkeljétek ki magatok. Ingyen ebéd nincs, és ingyenes tömeges felsőoktatás sem, itt nyugaton (ami után feszt ácsingózik az ország népe) aztán pláne.

Én pedig pénzt nem adok és menedék jogot se. Figyelembe véve a fentieket, továbbá nem feledve, amit pont ennek az egyetemnek az egyik professzora írt egy vaskos könyvében: a magyar egyetemi ifjúság történelmileg vonzódik a jobb oldalhoz. (Ami ugye épp most szúrta őtet hátba, by the way, hehehe)

Na pláne.

abszolút céltalan művészetről van szó: egy japán csaj mindenféle helyeken fényképezi magát ugrás közben, így a képeken mintha lebegne...

Értelmetlen mégis olyan baromira kúúúl, hogy sárga színt ölt az arcom.

(Amúgy yowayowacamera.com, és a KLM gépen a magazinban olvastam ekőször róla...)

Mostanában volt évfordulója, aztán feszt megemlékeztek a balsorsos Scott expedícióról. Nekem meg folyton az jár az eszemben, hogy mielőtt az expedíció utolsó tagjai, Scott vezetésével, halálra fagytak álmukban –ezt mondjuk nem tervezték, de így alakult, tehát, szóval egy nappal korábban egy másikuk, megunva a reménytelen küszködést, és ezt közölve is társaival, egyszerűen kisétált a tomboló hóviharba és soha többet nem jött vissza. Megpróbálom elképzelni mi járt a fejében, amikor meghozta a döntést…

 Ugyanakkor van benne valami grandióz is, grandiózabb, mint azt ismételgetni, hogy menni kell, menni kell, aztán alvás közben megfagyni…

Mindegy, a fényképeik megmaradtak, meg lehet csodálni őket, a teherpónikat is. Kár, hogy tudjuk, ők megevésre kerültek… a szív elszorul. Állítólag Amudsennek azért sikerült, mert ő kutyaszánnal ment. Én meg nem vinnék oda állatot, ami nem oda született.

3000 fontért már oda lehet menni túristáskodni, eljátszottam a gondolattal, de aztán itt lett –4 fok (!) egy nap és lefagytak a lábujjaim, aztán sapka nélkül kimentem 10 percre a plusz 3 fokba és megfáztam, szóval nem vagyok oda való…

Ha nem itt, akkor otthon esik az a kibaszott hó, soha nem jutok így haza, Károly persze nem érti, mi bajom, miért is értené?

Komolyan, az Úristen van, és egyetlen célja, hogy én ne juthassak haza...

Alternatívák a jövőre:

-venni autót, oszt azzal hazafurikkolni, fene a fordított közlekedésbe

-vonattal, két napig, biztos szép, de ez se megbízható, adott esetben, ahogy a

-busz sem,

-gyalog, bazz, mint egykor a céhlegények

eltűnének a tudósok, akik olyan dolgok után túrnak, amik után nem volna szabad, aztán csodálatos mód megkerülének, bár ki tudja, hol jártak, mibe piszkálának bele, és örvendezék mindenki mindenek felett.

Én azért biztos, ami biztos alapon karanténban tartanám őket egy jó ideig. Vonatkozó szakirodalom: X-akták, első évad, nyolcadik epizód: "Jég."

Károlynak meggyőződése, hogy magányos vagyok és barátokra, mit több, magyar barátokra van szükségem. Ezt honnan a farkamból veszi?

Milliószor elugattam, hogy ha magyarokkal akarnék lenni, akkor 1, otthon maradtam volna, 2, már jelenleg is tartanám a kapcsolatot velük, mert itt is van annyi, mint a szar. Az, hogy mégsem teszem, csak jelent valamit, nem?

De hát nem lehet megértetni vele, így tegnap meg kellett ismerkednem egy erős harmincas magyar nővel, K. egy kollégájával, pusztán azért, mert ő is magyar és ez a nő feszt meg akart ismerni engem (beteg elme, én mondom, egyszer már sikerült kibekkelni a dolgot, de most nem). Most meg már a telefonszámom akarja, merthogy olyan kurva szimpatikus voltam, Lószart. K. meg nem érti, miért nem akarok közelebbi ismeretségbe kerülni... mer' hogy új barátok meg minden, szart, komolyan. Hogy elmehetnénk shoppingolni (jaj) meg így összejönni... (na ez az, amit végképp nem csinálok, a családlátogatás, mert migrént kapok az erőltetett jópofizástól.)

Egy férjezett, kétgyerekes magyar nő és én közöttem zéró a korreláció, mi a francról tudnánk beszélgetni, ha? Erre mondta K., hogy de hát tegnap is milyen jól elbeszélgettünk, én meg a tyúk. Erre mondtam, hogy szivi, tettetésről még nem hallottál, ugye? És amúgy is, miről volt szó: mit dolgozol itt, hogy kerültél ide, mi voltál otthon? Bullshit, bődületesen unalmas témák... De K. csak nyomja, hogy meg kell ismerni egymást, hátha kiderül, van közös érdeklődés... na persze, itt dolgozó magyarokban ájult tisztelet a középkori katedrálisépítészet iránt? Majd ha az Osztapenko lépést vált.

De jó lenne pofátlannak lenni és megmondani, hogy semmi körülmények között nem adható meg a számom, mert akkor lássak magyart itt kint, amikor a hátam közepét. Ezt egyszer meg is mondtam Károlynak, hogy ki nem állhatom a fajtám idekint, mert a többség még otthon is tuskó, de nem érti, nem és nem.

Megint megkérdeztem, mivel most már az életvitelemben is változtatásokat kíván eszközölni, hogy én vagyok-e a megfelelő barátnő? Mire persze a válasz: igen. Miért? Mert én pont más vagyok, mint ő. Bazz, tehát, 1, én valami cirkuszi látványosság volnék, a számára fura életvitelemmel? 2, majd mutatok én neked másságot... elmegyek a melegházba a lengyel meg orosz leszbikusokhoz, összeállok valamelyikkel, azt lehet nézni, mennyire más vagyok. Bah!

De egy biztos, én nekem magyar barátokra itt semmilyen körülmények között nincs szükségem, ha ég-föld összeszakad, akkor sem.

Ez nyilván azért történik, mert Malév jegyem van.

De ebből elég volt...

Ugyan vannak alternatívák, mint uszkve 5 órát seggelni oda-vissza a párizsi vagy amszterdami tranzitban, de ez az úrilányok verziója.

De én nem vok úrilány. 8 nap szabi alatt elmegyek Izlandra, beleköpök az ÖSSZES vulkánba és senki sem fog repülni, soha többé, sehova, sőt... az élet is kipusztul az egész tetves bolygó!

értem

Elvárja, hogy egy rakás dolgot megtegyek, egy rakás dolgon változtassak, de amikor megkérdezem, hogy ugyan nem ugrana be vasárnap este csak egy pár percre, mert már régen láttam, akkor olyan kelletlen a hangja a telefonban, hogy kottázni kéne... Meg is mondtam neki, ha ez neki kötelesség és nem öröm, akkor hagyjuk az egészet, de akkor ne várjon már el tőlem se dolgokat. (Ui. ha nem lát, mert telefonon nem lát, akkor mit fáj neki, hogy nézek ki?) Tovább nem kell erőltetni ezt a kapcsolatot sem. Persze a válasz, hogy jó, persze, hogy benéz. Ebben édes, semmi "persze" nincs... Legyek átkozott, ha a kedvére teszek ezentúl, mert gondolkoztam rajta, hogy esetleg..., de nem!

Bár mekkora poén lenne, ha tényleg megtennék mindent, és elkészülne a nagy mű, a bombanő (muhaha, bazd meg), és akkor megkérdezném, hogy elégedett vagy, szívem? Igen? Akkor pá, aranyom, a soha többé viszont nem látásra és otthagyni... Az évszázad bosszúja lenne!

Őszintén, már nem is magamra gondolok... hozzászokom lassan, hogy az emberiség szerint nekem a csillagokat is le kell szednem az égről, cserébe meg lóf... se, de! Ez az ember gyereket akar. Szülőnek is ilyen kelletlen lesz, ha a gyerek kér tőle valamit? Vagy úgy gondolja, hogy kizárólag amikor neki kedve szottyan, mint a napkirály leereszkedik a pórnéphez és benyit a gyerekszobába? Amúgy meg semmi? Szomorú kilátások ezek és sok gondolkodni valót adnak nekem...

Hogy plasztikus legyen: Trabantból ha megfeszülünk se lesz Bentley.

És hogy még jobban értsük:

Vasárnap reggel dolgoztam utoljára, amikor is osztályátadáskor egy rakás fontos papírt is át kellett adnom a nappalos műszaknak, hogy az meg az éjszakásnak adja át, amikor én már nem leszek ott. Elég sok minden volt ilyen átadandó, így listát is írtam, amit reggel kipipálgattam, amikor egy-egy dolgot elmagyaráztam és átadtam.

Erre megyek tegnap este, hányingerrel küzdve, mert éreztem, hogy baj lesz és tényleg: beérek és nekem esnek, hogy a legfontosabbat azt nem adtam át! Mondtam, hogy de igen, itt a listám, ki is van pipálva, igaz nem hivatalos lista, de hát nincs más bizonyítékom…

Hamarosan mennem kell megint dolgozni, és már egyszer hánytam ma, mert folyton azon filózok megint, hogy mit basztam el múlt éjjel, mivel fogadnak, amikor ma odaérek…

Na kérem szépen… maguk szerint bombázó kinézettel, tűsarkúban mennyivel leszek jobb a fenti és ahhoz hasonló szituációkban? 120%-kal alaposabb munkavégzés? Jobb érvrendszer? Több bizonyíték? Tessék már mondani?!

Az, hogy pszichoterapeutát akar játszani, egy dolog, önjelölt Freud-okkal tele a pallás.

Megkérdeztem, hogy és akkor a megváltoztatandó dolgok hosszas sorának mikor lesz vége? Soha? Mire persze a válasz, hogy túl sokat gondolkodom.

Végig mentem az összes kibaszott fényképen, amin rajta vagyok, régin és újon. Sweet Jesus, hogy mi a bánat potenciál az, amit látni vélnek bennem (mert tulajdon felmenőim szerint is tudnék jól kinézni, mily megható, mikor ilyen összhangban vannak emberek, kár hogy én ilyenkor mindig kívülről bámulok befelé az ablakon, mert valahogy az ilyen klubokba soha nincs meghívóm), mert amit én látok, az kásás és fáradt arc (erre adekvát válasz a smink, még fel is ajánlotta, hogy sminkkészletet vesz nekem, de akkor az életben először tényleg kibaszok valamint az ablakon, a sminkkészletet), jellegtelen vonások és egy nagy orr. Hát nincs nektek szemetek? Ha pedig az orrommal kapcsolatban, amit még nem említettem neki, csak fogok, meg meri pendíteni, hogy akkor talán orrplasztika, akkor legközelebb rólam a hatórás hírekben fogtok hallani, tudod, amikor azzal kezdik, hogy "különös kegyetlenséggel...."

Pedig tegnap meg is mondtam neki, kijátszva az évszázad adu ászát (hátha veszi a lapot), miszerint érzelmileg egy tizenkétéves szintjén állok, hogy akkor viszlát 18 év múlva, csak röhögött és előjött ezzel a hülye pszichoblablával. Ti. össze kellene írnom a rossz tulajdonságaimat (készítek elő tizennyolcmillió tonna tiszta papírt és egy tollat), meg hogy szerintem mit kéne velük tennem, ezeket aztán megbeszéljük és kidolgozzuk rájuk a megoldásokat. Ja, a jó tulajdonságaimat is írjam össze. Majd hazudok valamit megtévesztésül.

Ember esze megáll. Mióta ez a hülyeség kipattant, fáj a fejem, fáj a szemem a sírástól és az arcom kimaródott a könnyektől... Brávó, bazd meg, brávó. Zárszóként annyit, hogy szerinte az elmeroggyant lakótársam puszta jelenlétével is mérgezi a lakás levegőjét, pedig egy otthon szerepe az, hogy ott pihenjünk és ellazuljunk. Elvileg a párkapcsolat is arra való, hogy abban jól érezzük magunkat, nem?

Én elég sokszor megkérdeztem tőle, hogy biztos-e abban, hogy a megfelelő embert szereti (mintegy felajánlva, hogy mehet és kereshet valaki szebbet-jobbat), de hát ki lett fejtve, hogy igen, mert neki ún. "educated wife" kell, és hogy én az vagyok, arról végképp megbizonyosodott kedden, amikor a National Portrait Gallery-ben látta a nevet, hogy Ben Johnson, és röhögött, hogy ez a futó én meg mondtam, hogy nem, ez a költő, Shakespeare kortársa, szóval azóta meggyőződése, hogy én vagyok a megfelelő feleségjelölt... csak kicsit bátrabbnak és magabiztosabbnak kellene lennem, mielőtt gyerekünk lesz. Hah! Na még ez is... mi van, ha nem lehet gyerekem, csak még nem tudok róla, mert nem próbáltam? Ugye az esély fifti-fifti, de hiába pofázok, áh...

Na majd akkor, ha már töri meg önbizalom, majd én megmutatom...

Jeanne d'Arc, múlt héten volt hatszáz éves. Na ő aztán hitt önmagában. Hitt benne, hogy őtet a zisten arra választá ki, hogy az angolok kiűzessenek Francföldről, és VII. Károly király legyen. Ő aztán hitt. És még sikeres is volt, yesss! Csak azt felejté el, hogy a sikereket a katonáknak köszönheti... Aztán már az általa trónra segített királynak is kínos lett a csaj, ő meg csak folytatta volna, és akkor már nolám, nem voltak sikerek, pedig ő még hitt és bízott magában, meg isteni kiválasztottságában. Aztán a burgundiak elfogák és az angoloknak veték, azok meg máglyán elégeték, mert ők meg abban hittek, hogy ez egy tuti módszer politikai ellenfeleink likvidálásában.

Ja, amúgy úgy kezdődött, hogy ez a vallási fanatikus leányzó hangokat halla, Szent Margit és Szent Mihályokét, hogy ő ki lett választva. Na ma, ha valaki ezzel állna elő, hát rögtön mindenki tudná, hova való. Ha mégsem, segítek: Charenton, Döbling, Lipótmező.